Mini propolisz-történelem

A propolisz szervezetünkre való jótékony hatását már az ókoriak is ismerték: előszeretettel alkalmazták különféle betegségek gyógyítására, gyakorlataikat pedig megörökítik az akkori történetírók. Lássuk a propolisz történetét!

Már az ókorban is használták

A propolisz első ismert felhasználói az egyiptomiak voltak, akik már jól ismerték tartósítótulajdonságait. A ragacsos, fertőtlenítő hatású anyagot a mumifikálás során használták fel, mézzel és viasszal együttesen. Az egyiptomiakon túl az ókori görögök és rómaiak is tisztában voltak a propolisz egészségvédő szerepével, és számos különféle módon alkalmazták az egészség megőrzésére. Arisztotelész görög tudós és filozófus Historia animalium (Az állatok története) című írásában megörökíti megfigyeléseit a méhek tevékenységével kapcsolatosan, írásaiban pedig kitér a propoliszra is.

A görögök voltak egyébként az első méhészek, az ő tudásokat fejlesztették tovább a rómaiak, akik közül id. Pilnius, római történész nevéhez fűződik a propolisz jelentőségének ismertetése a kaptár védelmével kapcsolatosan. Ő figyelt fel arra is, hogy a méhek csak virágport esznek, propoliszt azonban nem fogyasztanak. A középkorban jelentősen csökkent népszerűsége, a propolisszal kapcsolatos ismereteket azonban ezekben a századokban is fenntartotta és megőrizte néphagyomány.

A XX. századi kutatások tényekkel és eredményekkel is alátámasztották a propolisz jelentős egészségvédő hatásait. Kémiai felépítését már az 1900-as évek elején elkezdték vizsgálni, a kutatásokat pedig a második világháború után tovább folytatták. A XX., majd a XXI. században végzett kutatások összegezve megerősítették, hogy a propolisz valóban értékes és hatékony anyag, ahogyan azt az ókorban is tartották. Érdeklődve figyeljük, milyen tudományos felismerésekre vezetnek majd a jövőbeni vizsgálatok.

_______________________________________________

Felhasznált források:

1. Kuropatnicki, Szliszka, Krol, 2013 - Historical aspects of propolis research in modern times
Pedagogical University of Krakow
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/23710243/